Szárnyas Sárkány Hete Nemzetközi Utcaszínházi Fesztivál

program - nyomtatható formátum  29 Kb (.rtf)

---

péntek, 18.30 - Minorita udvar
vasárnap, 11.30 - Fesztiváltér

Szárnyas Sárkányok harmadik éve a Nyírbátori Szárnyas Sárkány Nemzetközi Utcaszínházi Fesztivál hivatalos társulata. A fesztivál záró ÉS nyitó produkcióin kívül, egyéb előadásokat is színre visznek. Rendezvényeken, fesztiválokon megrendelésre is készítenek tematikus játékot. A 18-33 éves fiatalokból álló Szárnyas Sárkányok előadásai az utcaszínház, tánc- és bábszínház eszközeiből merítenek, kiváló mesterek vezetésével.
Nagyobb rendezvények, ahol eddig Bemutatkoztak: Magyarok Nagyasztala Gasztronómiai Fesztivál 2007, Gyulai Végvári Esték 2007, Renszánsz Craft 2008, EFOT 2007, IX. Szegedi Hídivásár 2008.

---

Semper Idem

Különleges és ígéretes világzenei formáció Debrecenből. A zenekar tagjai színészek, utcaművészek, akik zenésznek sem utolsók. A Semper Idem (latin: "mindig ugyan az") zenekar, középkori és népzenei feldolgozásokat játszik Európa és a Közel-kelet dallamaival, különböző népi hangszerekkel, énekkel.

---

Hollóének

E nemes tagokból álló kompánia a célból állt össze, hogy szórakoztassa azokat, kik megunták a hétköznapok egyhangúságát... Ehhez biza' más sem kell, minthogy vegyék a fáradtságot s lábaik emelése nyomán érintsék azt a tájat, melyet talpunk szelleme lengi be. Amerre lábunk talajt érint, avagy becses fülek hangzatinkat beveszik, nekilátunk zenélni, no meg bonálni. S hogy ki, mivel bontakozik ki a közönség előtt?

Bálint Lajos: ének, koboz, bouzouki, csörgők, furulya, középkori síp, középkori duda
Borsos Péter: középkori dob, csörgők, ének
Dickmann Roland: ének, furulyák, középkori duda, csörgők, középkori dobok
Madai Anita: hegedű, fidula, ének, furulya
Sós István József: középkori dobok, ének, csörgők, ördögi beszéd

Ha kérik Kendtek, hát akár fertály órányi muzsikát adhatunk szívből fülbe. Hangos szerszáminkkal táncra perdülhet, avagy szívébe zárhatja e csodás érzetet az is, ki nem hallott még ily zenét ennek előtte. Rendeződjék körülöttünk vásár, s kibújik belőlünk a kisördög. Finom falatokért, éltető nedűért s a vásározók megtisztelő figyelméért szívesen ragadjuk meg hangszerünk.
Két dallam közt sem ülünk tétlen püspökfalatunkon! Amíg tüdőnk, kezünk pihen, elménk csillogását vetítjük ki a Nagyérdeműnek – természetesen ellenpéldaként... Bolondságok törnek elő a testünk legmélyebb bugyraiból s evvel szórakoztatjuk a sétáló, nézelődő embereket.

• www.holloenek.hu

E szabad színház 1996 őszén alakult meg Nyírbátorban, a Tékozló fiú című rockopera bemutatásának "ürügyén". Kifejezetten tájolásra rendezkedett be a társulat, hiszen Magyarország egész területén - bár legtöbbet mégis Kelet-Magyarországon - játszik. Évente mintegy 200 előadást.
A név - Talán Teátrum - az örökös művészi elégedetlenség, belső vívódások eredményeként született. A közönség viszont azonnal eloszlatta az effajta kétségeket, s maradt az alliteráló szójáték magába foglalva azokat a színészeket, énekeseket, zenészeket, akik az ország keleti részéből művészi, színészi vérüktől hajtva hamar rátaláltak egy olyan csapatra, akik magas színvonalon hoznak létre színházi értékeket.
"...a teátrum alapítója és vezetője a kísérletező kedvéről, sőt merészségéről elhíresült színész-rendező, Buzogány Béla, akit mentorai és az élet szerencsésen fegyvereztek fel a színházcsinálás megannyi fortélyával. Művészetére az ötletek kavargó sokfélesége, koncepcionális nagyvonalúság, kivételes színpadszerűséggel párosított humanista célzat és a fegyelmezett, következetes megvalósítás vasakarata jellemző..."
A Talán Teátrum repertoárján szórakoztató és klasszikus darabok találhatók, de minden évadban legalább egy olyan előadást is bemutat, amely a művészi kísérletezés jegyében új színpadi formák megjelenítését szorgalmazzák.

Fazekas Bertalanné - Buzogány Béla: Tökmakk

bélteki komédia

Nem csupán makk, hanem tökmakk. Naná, hogy ilyen szó nincs a magyar nyelvben, de a Buzogány Béla által rendezett előadásban az is van, ami tulajdonképpen nincs. Hiszen Dicskedni azzal is lehet, ami nincs! – mondja az előadás egyik szereplője. Ízig-vérig made in tirpákia komédiáról van itt szó, kérem szépen. A darab Fazekas Bertalanné, nyírbélteki pedagógus tollából hökkent ki, amelyhez a rendező hozzáírt annyit, hogy elég hosszú legyen azoknak is, akik egy vidám színházi estét szeretnének eltölteni a nyári szabad ég alatt. Ez a parasztkomédia egy olyan előadás, amely telis-tele van egészséges-ízes poénokkal. Szó mi szó: a rekeszizmokat nem kíméli. Van egy eladósorban lévő szegény lány, akit a nagygazda csak akkor vesz el feleségül, ha hozomány is van. Márpedig hozomány az nincs. No, és itt jön a szabolcsi furfang: nincs stafirung, de van. Most legyünk okosak. Nincsvan. Persze ott a Bandi-kutya, amelyik megdöglött, és büdös, mint a göringy. Ráadásul Nyanyóka alig bírja tartani a vizületét. Józsi meg járt a másvilágon, ahol bóklászó angyalok gazt szednek Szent Péter lovának. Veres Gyurka bácsi pedig már nem tud ártani az asszonyoknak, de az is jó lenne, ha egyeseket legalább piszkálgatna. Szóval vannak dolgok.

• www.talanteatrum.hu

---

Taurin Cirkuszcsoport

Társulatunk az Alternatív Cirkusziskola tanulóiból alakult 2007 nyarán. A klasszikus cirkuszi eszközöket (zsonglőr, talaj-, levegőakrobatika, görgő, stb.) használjuk színházi darabok létrehozásához. Repertoárunkban szerepel tüzes és UV-show, tánc, akrobalance, levegőakrobatika, és színházi jellegű előadás is. A tagok sokszínű előképzettségének köszönhetően előadásaink különleges hangulatotvilágot hordoznak. Eszközeinket magunk készítjük és oktatással is foglalkozunk (zsonglőrködés, akrobatika)
Tagjaink: Kovács Eszter, André Rolland, Tas Gergely, Csikós Nóra, Gyetvai Bettina, Kecskés György

Egy (majdnem) klasszikus mese

Darabunk egy 50 perces látványos cirkuszi elemeket felvonultató meseadaptáció, amelyben a gőgös Hercegnő, a deli Herceg, az ártatlan Szolgálólány, a jelentéktelen Szolga és az Északi-szél Sárkánynemzetség utolsó sarja Sárkány-kalandjait követhetjük nyomon. Vajon elnyeri-e a deli Herceg a gőgös Hercegnő szerelmét (ahogy azt már megszokhattuk), vagy kerülhet-e furmányosság egy klasszikus mesébe? Az előadásban függönyakrobatika, tűzzsonglőr eszközök, talajakrobatika, rola-bola, akrobalance elemek is láthatók.

---

VAN zenekar

Zenei műsorunkat saját szerzemények képezik, melyek egy része instrumentális dal, egy része pedig szöveges szerzemény. Az együttes tagjai igen változatos zenei világból érkeztek, különböző ízléssel rendelkeznek, melynek végeredménye a "VAN zene”. Fő zenei irányvonalat nem képviselünk, stílusunkat magunk se tudnánk meghatározni – egyszóval, azt játszunk és úgy, ahogy szerintünk jó és ahogy nekünk tetszik. Ennek eredménye különböző zenei világok egyesítése a progresszív rocktól a folkig, a drum and bass stílusától a barokkig.Mivel kicsiny társulatunknak még múltja nincsen, csak jelene - és reméljük jövője - "VAN".
Dickmann Roland: furulya, akusztikus gitár, középkori duda

Farkas Péter: ének
Ibrányi András: dob
Karácsonyi Szabolcs: elektronyos gitár
Márton Gábor: basszusgitár
Nagy Szilárd: baklava, tambura, koboz

• www.vanzenekar.hu
  

---

Színház- és Filmművészeti Egyetem

Leánder és Lenszirom

Szereplők:
Bercsényi Péter - Bölömbér Kerál
Vesztl Zsófia - Bölömbér Kerálné
Gémes Antos - Bogyó
Fabók Mariann - Lenszirom
Gombai Nagy András - Leánder
Karádi Bori - Csibecsőr
Papp Zoltán - Vaknadály, Horkolábok, Denevér, Varangyok
Nagy Viktória Éva - Töndér Negéd
Jankovics Péter - Mar-Szúr Herceg

dramaturg: Vörös Róbert
osztályvezető tanár: Meczner János
osztályvezető tanár: Csizmadia Tibor
rendezőasszisztens: Gáspár Anna
szerző: Szilágyi Andor
asszisztens: Gáspár Anna
rendező: Alföldi Róbert

Bölömbér király foglyul esik a kobold Leándernek, aki csak úgy hajlandó őt szabadon engedni, ha neki ígéri azt, ami még egy királynak sincs. Hazaérve Bölömbér megtudja, hogy van egy 16 éves lánya - Lenszirom -, akit akarata ellenére éppen feleségül akarnak adni Mar-Szúr keleti herceghez. Bölömbér, hogy megmentse lányát, kalitkába záratja Lenszirmot, ám hiába őrizteti éjjel-nappal, Leánder megszökteti a lányt, sőt bele is szeret... A szépséges Lenszirom, és a magát rútnak látó Leánder szerelmi története gyereknek, felnőttnek egyaránt szórakoztató, kalandokkal teli mese, melynek végén természetesen: minden jóra fordul.

• A darabról a port.hu oldalán
• www.babosztaly.extra.hu
  

---

Zalán Tibor

Zalán Tibor törekvését egyszerre jellemzi a líraiság, a drámaiság és az epikusság. A műnemek és műfajok ötvöződését, a stílusok és nyelvi regiszterek közötti átjárást mindenekelőtt szemlélet- és alakításmódjának egységessége teszi lehetővé. Nyilatkozataiban is rendre kihátrál a valamilyen irányzat vagy műfaj kalodájába őt bezárni akaró igyekezet elől. Sem avantgárdnak, sem modernnek, sem posztmodernnek, s kizárólagosan költőnek, regény- vagy drámaírónak sem tartja magát. Nem irányzatban vagy műfajban gondolkodik, számára egyetlen dolog a lényeges: a mindenféle szempontból hiteles megszólalás. Egy 2002-es nyilatkozatában így fogalmazott: „egyszerűbben és praktikusan úgy mondanám, író vagyok, aki sokféleképpen és sokféle érzékenységgel igyekszik írni – ugyanazt”.
S hogy mi is az az „ugyanaz”? A válasz – nagyon leegyszerűsítve – három fogalompárban meghatározható, s már nemcsak a regényírásra vonatkozóan, hanem az életmű egészére illő általánosítással: halál (halálfélelem), szerelem (szexualitás) és játék (irodalom). Az utóbbi kettő (vagy kétszer kettő) nyilvánvalóan és alapvetően az első (kettő) elkerülésére, illetve enyhítésére szolgál.

• Zalán Tibor oldala
  

---

MÉG Színház

A színház 1990-ben alakult. A név utal színházi törekvéseinkre. Beemeljük tevékenységünkbe mindazt, ami a mi értelmezésünk szerint formáját és tartalmát tekintve még színház.
A MéG mozaikszó is: Misztérium és Gravitáció kezdőbetűiből. Számunkra ez is mérvadó. Az emberi élet meghatározó vektora: a halál gravitásából a véges emberi élet törekvése a transzcendentális végtelenbe, a hit misztériumába. Megalakulásunk óta kultúrszociális elvek és célok szerint dolgozunk. A megjelölés nem korszerűen üres frazeológia, hanem színházi munkánk lényegét meghatározó indíték. Úgy gondoljuk, hogy a színházi alkotás és annak befogadása nem lehet kiváltság, csak egyetemes közérdek. Ezért olyan színházként kívánunk működni, amely - életkort, társadalmi-kulturális rétegződést tekintve – széles körben képes hatni.

Gergei Albert: Egy Árgilus nevű királyfiról és az tündér szűz leányról való széphistória

Az igen elterjedt alaptörténet különösen a mediterránumban ismert, de a Rig Védáktól a kelta mitológiáig sok helyütt mutat összefüggést, rokonságot. A történet kiindulópontja egy égi eredetű almafa-életfa, melyet csak egy kiválasztott őrizhet meg. E személy – Árgirus királyfi – égi szerelméért folytatott küzdelmét, kalandjait meséli el a história. Előadásunk szerves része, dramaturgiai eleme és egyben központi metaforája is e fa. A darab előadásmódja, stilizált formái a történet archetipikus vonatkozásait igyekszik hangsúlyozni.

• A MÉG Színház oldala
  

---

Kuckó Művésztanya

 

• A Kuckó oldala
  

---

Ninjahelikopter

"Úgy indult, hogy annak idején, amikor elkezdtük a Monchichi Potenciált, Jónás Peti dobossal sokat jártunk le a próbahelyre jammelgetni, hülyéskedni. Mindig beesett valaki… Teljesen aberrált keringő-metál-swing témákat játszottunk, csak azért, hogy elüssük a délutánt. Kitaláltuk, hogy legyen Ninjahelikopter a nevünk. Sokat beszéltünk róla, lett egy kis mítosza, legalábbis közöttünk. Terveztük, hogy meg is valósítjuk komolyan az egészet, nem csak beszélünk róla. Ebben a mostani produkcióban van némi irónia, vannak vicces zenék, így valamennyire kifejező is lehet ez a név."

további tagok: Jónás Péter-dob, Laskai Viktor-ütőhangszerek, Sándor Tamás-ütőhangszerek, tilinkó, Süli András-basszusgitár, Bolla Gábor-harsona, Koi Gergő-trombita

---

Vojtina Bábszíhház

A Vojtina Bábszínház ma is azon az úton jár, amelyen 1975-ben még együttesként elindult. Az évadaink műsortervét elsősorban a magyar népmesékre, mondákra és a magyar klasszikusok alkotásaira építjük, de válogatunk a nagy meseírók írásaiból is. Fontosnak tarjuk, hogy a színpadon szép magyar beszéd szólaljon meg, hogy őrizzük nyelvünk tisztaságát. Színházunk felvállalt törekvése, hogy az organikus műveltség rendszerében közelítünk a népmesékhez, s próbáljuk kibontani archaikus tartalmait, azokat az emberformáló tanulságokat, amelyeket kötelességünk átadni a jövő nemzedéknek. Hisszük, hogy morális válsággal küzdő világunkban olyan örök emberi, erkölcsi értékeket kell közvetítenünk a gyerekeknek, amelyek segítik őket eligazodni a világban.
„A pelikánmadár többdimenziós szimbólum. Az arany-, a zsoltáréneklő-, a gyémántszavú- és a Kék Madár alakmásaként a csendes, nem látványos szeretet és a boldogság jelképe. Ugyanakkor a pelikán az ősi időjelző rendszerekben, az úgynevezett keleti állatövben a nyári napfordulót jelző állat. Fényben ekkor leggazdagabb a természet, s a fénynek erkölcsileg minősített a szerepe. Amikor a legtöbb van belőle, legtöbb van a jóságból, a szeretetből, az ingyen kegyelemből...” mondja Pap Gábor művészettörténész. Ezért választotta társulatunk emblémájául éppen a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánt.

„Szeretnek az istenek engem,
Rémítő módra szeretnek:
Megajándékoztanak ők
Oly ritka tüdővel,
Mely a csatavészek
Világrendítő dúlakodásait
Illendően elkurjantani képes,
S melyet tőlem minden kántor irígyel.
És hogy férfi legyen,
Méltó e tüdőhöz,
Lön az égi hatalmak irántami hajlandóságából
A széles tenyerű Fejenagy,
A helységi kovács,
Vagy mint őt a dús képzeletű nép
Költőileg elnevezé:
A helység kalapácsa.”

Ki ne ismerné iskolai olvasmányaiból a béke barátja Bagarját, a fondorlelkületű egyházfi Haranglábot, a lágyszívű Kántort, s nem utolsósorban Fejenagyot, a helység kovácsát?! E két utóbbi olthatatlan szerelemmel szereti a falu kocsmárosnéját, az ötvenöt éves bájaira méltán büszke szemérmetes Erzsókot. Őérte folyik a harc, hogy még a kocsma falai is kidőlnek…

• www.vojtinababszinhaz.hu
  

---

Szinopszis a szerző által
Old Death, avagy én se téged
„Én nem tudok szeretni
Engem nem lehet szeretni.
Én nem tudom szeretni magamat.”

„Szeretni nem jog, nem kötelesség, nem ígéret, nem fenyegetés, nem szerződés, nem zsarolás, nem zsold, nem sarc. Onnan tudod, hogy szereted, hogy nem hiányzik, ha nincs veled, és örülsz neki, ha veled van. Nem vagy rá utalva, nincs rád utalva. Szerettek együtt lenni, mert szerettek másokkal is lenni. Ezerszer intenzívebb a kapcsolatotok, mióta nem raboljátok egymás idejét. Semmiképp sem szükséges, mindazonáltal elégséges, ha kívánjátok egymás (jelenlété)t. Jó neked, ha neki jó. És onnan tudod, hogy nem szereted, hogy magadnak akarod minden ragyogását – mert annál fakóbb lesz ő, és annál sötétebb te, mert minél többet kötsz le csak magadnak az energiájából, annál gyászosabb lesz ő, és te annál kísértetiesebb, minél több időt áldoz egyedül neked, annál unalmasabbak lesztek ti és a történet annál szomorúbb. Ha ő az utolsó esélyed: nincs semmi esélyed.” – Ne haragudj, de ez nem a nem-szerelmes szerelemfilozófiája véletlenül?

"Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!" - Yoda mester

" Valami hiányzik, valami, aminek nem tudom a nevét - de egymás beleiben úgysem találjuk meg azt a valamit, minek tépjük fel hát egymás testét" - Büchner

Több szálon futó, több térben játszódó drámánk a tisztán erotikus létezésmód és a neurózis viszonyát vizsgálja. A neurózis, ami mindig a tiltottban ismeri fel a vágy tárgyát, és valamiféle normára hivatkozva azonmód alantasnak, titkolandónak és elfojtandónak ítél mindent, amire vágyik, szükségszerűen lehetetlenné tesz bármiféle boldogságot, vagy ember és ember közti harmonikus viszonyt. Ha a másik emberrel csak szerződéseken keresztül tudunk kapcsolatot teremteni, ha a világot olyan zárt rendszernek tekintjük, amelyben az öröm mennyisége állandó, így ha valaki nagyobb szeletet kap a tortából, a másiknak annyival kevesebb jut, akkor az erotikus létezésmódnak semmi esélye sem marad. Hőseink többsége javíthatatlanul szentimentális, szerintük a jó helye csak a múltban lehet, a jelenben soha, ha mégis kínálkozik némi esély, elszalasztják, csak hogy aztán kesereghessenek ezen, és ne változzon semmi. Ennek a világnak ilyen kulcsmondatai vannak: „Aki sokat beszél a szexről, annak problémái vannak vele, én soha nem beszélek róla, tehát problémám sincs”. Ezek az emberek veszekedés közben kívánják meg egymást, és szex közben vesznek újra össze. Megállapodnak abban, hogy kapcsolatuk szigorúan érzelemmentes lesz, olyan kapcsolat, amiben nincs helye szerelemnek, csak szexnek - de még e beszélgetés közben sem képesek egymásra nézni. Amint felismerik és felszabadítják magukban az erotikusat, azonnal saját erotikus lényük és az azt egyedül előhívni képes viszony és partner rabjai lesznek, és persze megrettennek e függőségtől. Miért nem akarják megszeretni, és miért nem tudják elengedni egymást? Hogyan cserél szerepet a kínzó és szenvedő fél, hogyan lesz egy önbizalom-problémáit önbizalommal palástoló férfi, és egy saját kisvilágába bezárkózott lány az érintés és az illat megszállottja? Az előadás mozaikos szerkezete, többszólamú dramaturgiája lehetővé teszi, hogy a felvetett kérdések többféle variációban fogalmazódjanak meg, a sokszereplős történet segítségével tulajdonképpen állapotrajzot kívánunk adni. (Hogyan is lenne lehetséges "egyetlen történet" egy olyan világban, ahol nincs központi érték és érték-hierarchia, egy olyan világban amely csupán lazán egymás mellé rendelt dolgok halmaza?) Legtöbb szereplőnk a rendszerváltást kamaszként megélt mai harmincas, akinek olyan világban kell érvényesülnie, amely gyökeresen különbözik attól a világtól, amelybe szocializálódott. Ez az élethelyzet némiképp a Hemmingway vagy Fitzgerald nevével fémjelezhető „elveszett nemzedék”-ére hasonlít: szereplőink párkapcsolatait „megcsúszottságuk”, önkínzó elégedetlenségük, folyamatos helykeresésük, kompromisszumképtelenségük, tárgyat nem találó dühük őrli fel. Persze a boldogtalanságnak számtalan formája lehet, hiszen ha valaki a sokat választja az egy helyett, vagy konkrétabban: ha rendszeresen váltogatja partnereit, anélkül, hogy akár csak egybe is merészelne beleszeretni, akkor az ugyanolyan gyáván és kényelemszeretettől vezérelve cselekszik, mint aki a biztos – de szerelem nélküli – párkapcsolatot választja a bizonytalanság helyett. Ezek az alakok inkább problémát generálnak, mint megoldást keresnek (persze hogy lenne megoldás, ha nincs probléma?), mindegyre magukra ismernek a másikban, mégis úgy különböznek egymástól, mint két tojás. És egyszer minden tojás feltöretik. Amikor az ember százezredszer is rájön, hogy már kilencvenkilencezerkilencszázkilencvenkilencszerszer kipróbálta ugyanezt a levest, és az első kanál után ugyanúgy otthagyja százezredszer is, akkor. Amikor megrémíti a felismerés, hogy eltorzult arccal hordja a maszkot, a páncélt, képzelt énjét, amit oly sokáig, oly megátalkodottan, oly reménytelenül támadott a másikon és védelmezett magán, akkor. Amikor rájön, hogy a tánc, az nem a rock’n’roll, akkor. Előadásunk segíteni szeretne a nézőnek abban, hogy ismerje fel: a „közönséges” szónak két jelentése van. Alantas. Általános. Ha ezt jól megértjük, nem kapjuk majd el a tekintetünket, amint a másik visszanéz. A neurotikus azt mondja: ezt nem értem, ennek semmi értelme. A neurotikus azt mondja: értem, értem, mindig ugyanarról van szó. De számára, számunkra is lehetséges a Katarzis. A megtisztulás. És nem ám a Szánalom és az Irtózat, hanem a Szerelem és a Bölcsesség által, bazmeg bizony.

A Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház vendégjátékaként tegnap láttuk a Liliomfi c. darabot, Vidnyánszky rendezésében. Olyan feldobva mentünk haza a párommal, hogy az ritkaság, pedig sűrűn járunk színházba. Már csak azért is hihetetlen, hogy ekkora élmény lett, mert nem számítottam rá, hiszen a Liliomfit kicsit ?lerágott csontként? már színházi és filmes feldolgozásban is láttuk és nem számítottunk semmi újra. Aztán olyan előadást kaptunk ezektől a határon túli művészektől, hogy le a kalappal. Rengeteg visszatapsolás, ováció lett a jutalmuk. Egy Liliomfiból olyan előadást tudtak csinálni, hogy egy felvonásban, több mint két órán keresztül a székbe szögezve, tátott szájjal nézte az ember. Annyira lelkesen, örömmel játszottak, annyira tehetségesek , annyira szenzációsan kommunikáltak a nézőkkel és még sorolhatnám a dicséreteket, hogy ilyet nagyon ritkán látni.

„Úgy gondolom, hogy a Liliomfi messzemenően megfelelő alapanyag arra, hogy a színházról és a szerelemről mondjon örök érvényű dolgokat. Számomra a Liliomfi furcsa himnusz a színházért – a színház mindenhatóságát és gyönyörűségét igazolandó. Kicsikét magáról a színházról fog szólnia darab és remélem, hogy igazi jó nagy játék lesz az előadás.” S valóban önfeledt játék tanúi lehettünk.
A rendezői ötlet következtében Vidnyánszky Attila Gyulán is annyiszor megtapasztalt fantáziája ismét messze szárnyalhatott: Szigligeti Ede népszerű Liliomfiját cakk-pakk felpakolta egy vándorszínház szekerére és betolta a várszínpad közepére. Mariskástul, Kamillástul, professzor Szilvaistul. A szünet nélkül játszott, de a szerző három felvonását jól követő, tagolt előadás komédiásokhoz illő alakításokkal szórakoztatta a közönséget. Talán vértelenebbül indult, mint az a beregszásziak korábbi gyulai produkciói alapján várható volt. Igaz, a kezdő, stáblistaként is funkcionáló jelenet nem is indokolt harsány felvezetést, ugyanakkor remek alapot adott a játék későbbi pergő ritmusának.
Zárójelben, de mégsem: bár Vidnyánszky – jelenleg a debreceni színház nagy álmokat dédelgető művészeti vezetője – jó ideje nem kedveli, ha minduntalan felemlegetik a beregszászi színház egykori-mai áldatlan állapotait, most talán eléggé indokolt párhuzamot vonni a darab vándorszínészeinek sorsa és a kárpátaljai társulat életkörülményei között. Citálva a szűkös anyagiakat, a kőszínház hiányát és.., de mindenekelőtt azt a lelkesedő előadásmódot, autentikusságot, ami az egyik legjellemzőbb rájuk – s ami profizmusukkal karöltve hoz évről évre közönséget is lelkesítő előadásokat.

Szigligeti Ede

Liliomfi

Társadalmi vígjáték

Liliomfi - Rácz József
Szellemfi - Sőtér István
Szilvai Tódor - Kacsur András
Mariska, árva, növendék - Vass Magdolna
Kamilla kisasszony - Kacsur Andrea
Kányai, fogadós - Szabó Imre
Erzsi - Orosz Melinda
Gyuri, pincér - Ferenci Attila
Schwartz Adolf, pesti fogadós fia - Ivaskovics Viktor
Schwartz fogadós Pestről - Katkó Ferenc
Kati - Béres Ildikó
Gizi - Gál Natália
Ica - Orosz Ibolya
Uracs - Krémer Sándor
Jani - Józan László

Jelmez: V. Csolti Klára
Díszlet: Alekszander Belozub
Rendezte: Vidnyánszky Attila

---

FIRE-JAM-SESSION

Önéletrajzi poémám szerelmeskönyv, 77 szabad szonett. 1956-tal, nagyapám alakjának megidézésével indul, aki vasmunkás volt, igazi ezermester. És az utolsó lapokon a jövő ígéretével zárul: még meg sem született kisunokámmal olvassuk együtt a János Vitézt, akárcsak nagyanyámmal annak idején. 50 év: kalandok, titkok, személyes történelem. És a versmondás szüneteiben, túl a szavakon immár Ilona lányom tánca: az itthon-lét szívütése, törékeny jelenidőnk.

Szép volt, fiúk!

68

Csak a mű számít. Nem az, aki írta. –
Ez volt a kánon, s el is hittük már-már:
az életünkkel itt nincs mit kezdeni.
S most a katedrán negyven gyilkos szempár
tükrében arcom: lássuk csak, kivagyi? –
Elcserélt gyermek (honnan jön e válasz?),
te is, meg én is, éppúgy, mint Ady, eljátszunk

ezzel: holnap meghalunk, szögre akasztjuk
suttyomban magunk. – S öt évesen, ahogyan
Bandika (szégyenében, hogy ép maradt nyaka)
eskette öccsét: „el ne mondd soha!” – a mély
álomból ébredő gyerek tudván tudja:
a kaland megesett, akkor és ott, vele
személy szerint. – Felejti bár, ha felnő,


69

s a költőre csak legyint: „Kisasszonyfutball” –
ahogyan apám szerette volt nevezni
hajdanán szenvedélyem, mit nem pártolt sosem.
S hogy írás nélkül nincs történelem, az neki
új. Hetvenhét évesen most pedzi csak,
mesélni mire való, s miféle „éles-
lövészet” az, ha célra tart, s a szíveden

ha végre eltalál a szó; s föl hogy riadsz
rá: itt volt a pillanat – most színről-színre
láthattad magad. – Aztán a csönd s a vaksötét
megint. – Se pénz, se posztó. Fáradt vagy, és öreg. –
S a tükörképed? – azt ugyan lesheted, meg
mégsem foghatod: honnan bámul és kérdez
vissza rád: „Te ott ma is, még mindig ugyanott?”

70

Erkélyemről éjszaka Budapest
akár egy ékszer. – De hol van az a nyak?
Heléna sápad: ő volna valóban
a városdúló, hírhedt rémalak? –
Torkán a kés – remeg a Nagy Parázna,
s elmarad, lám, a véres áldozat. –
„Ülj ide mellém – kérleli Faustot. –

Üres a trón. Oly egyedül vagyok.
Szupermodell: így hívnak itt manapság. –
Nemes lovag, csókodra szomjazom.
Nem bánom én, ha show-műsor netán,
a kukkolókat mindig is szerettem;
s megosztoznánk a bevételen ketten:
én a tied – s enyém a hatalom!”


71

Féltékeny volnék? – bárcsak azt hihetném,
„felettes énem” játszadoz velem;
gyufát huzat, s mindig a rövidebbre
hibázok rá, hiába mesterkedem. –
Ördögöm volna? – Egy zsenge szépfiú
ejtett rabul, s nyomában itt a többi:
„Hol az a kincs? ne mondd, hogy nincs!

engedj a lábad közibe köpni!” –
S nem kérdezem, túl ötvenen illdomos-e
mezítelen velük az ágyba menni. –
Tanítani – ha volna mit – ők is talán
titokban azt szeretnék. – De hallgatunk
szemérmesen. – És csak a test, a láz-
beteg dadogja el. – Mást mit tehetnénk?

72

Idők és lelkek többese? – igen!
A holt s az élő egyként mesterem;
igém s igám: ikerpár-Gabriel –
egy asztalnál ki mért nem ült sosem? –
Isten haragja? – Rémlik, mintha látnám:
a tej, a méz hogy csordogál tova;
s a ganéjdombon, mintha hajnalodna,

a vén gebének mintha szárnya volna,
hogy támadoz a tüzes paripa. –
Hús-vér való vagy káprázat csupán?
Halott fiú. Pártában mind a lány.
Itt zöld a gyász. A nászágy mint a hó. –
Egy másik ország? – Szabadság? Szerelem?
Magasfeszültség – az kellett volt! – Igen?


73

A nagy mese, a kék üveghegyek
griffmadarán a játszi képzelet
hová ragadt? – hol fájni sose fáj,
nincs tél, se ősz, és nem perzsel a nyár.
Tündérek lakják: ímhol a sziget,
nyaldossák partját néma tengerek.
Ímhol a medve bőre. A bődülő

oroszlán szívében itt a kard. A
sárkány sűrű vére, a tó, a rózsa-
bimbó, a lány, a pirkadat. – Nem happy-
end – öröklét. – S a kezdet kezdete:
fatornyos kis faludban az első csók,
a sírdomb – álmodban újra ott jársz –,
a Föld igézete. – A térdemen


74

Petőfi – mintha az unokám könnyes
szemén hajóznék, és mintha nagyanyám
ölébe bújva súgnám: ne engedd el sosem,
kapaszkodj a hajamba, s én átviszlek – igen! –
Haladott nagy-sietve, fogytán-fogy az idő.
A piactér, a templom, a régi temető
Párizst vagy Londont járva mindig az érdekelt;

s a koldusok a parkban, ha találgatták:
honnan vagyok oly ismerős. – Látni és
meghalni – Rómát idáig elkerültem – ez
az, mi hátra van. S a számadás, hogy hányat
öleltem fiút: százat? (ötven se volt, bevallom)
s a végén huszonöt – ihletből most csak ennyi
(de holnap folytatom még!) talán, ha szóba jött.


75

Ország, város, hegy, víz – ma sem tudom, ki vagy:
fiú vagy lány? növény vagy lelkes állat? angyal-
szárny-suhogás? iker éji folyóm csikaja?
vörös égi koca vagy a föld malaca,
a rívó, százcsöcsű emse? csupa könny,
csupa só sivatag? kockacukor-vacogás
teveháton? a torony érckakasa vagy a

tükrös hajnali tócsa? jeges északi fény
vagy kard a szivem közepén? aranyinga?
nyárvég, ó-falusi? száradó akácfa-
rakáson az a klottgatyás kicsi ember? –
Minthacsak gyermek-ölemben, nyitva előtte
a könyv, és ott a hajó, és Péntek is ott
van a parton: szeméből árad a tenger…


76

„Tizenhat éves voltál tegnap éjjel.” –
Micsoda bók – van benne valami!
Rossz bőrben voltam, és szerelmes éppen,
akárcsak most – biztosan ez teszi.

A fehér májam és a zöld epém,
no meg a vérem, az most is tűzpiros. –
Kokárda, ládd, mi végre az enyém
és a tied. – Valameddig csak birod

szuflával ezt az országlást, barátom,
s velem az őszt, mely lopva közeleg,
égő tarlón bucskázva, hét határon

űzve az éjt, az ördögszekeret
csillag-honába. – Újranyílt virágom
tedd gomblyukadba majd, ha nem leszek!



77

hetvenhét
varjú

hetvenhét
ágú
tölgyfán

elbájolom

ha

annyi
baj

legyen

szárnyamnak
szárnya

égre
röp~tetem

---

Ládafia Műhely

Tudják, ugye, mi az a ládafia? A felnyitható fedelű ládák belsejében bal oldalon elhelyezett kis rekesz, ami alatt gyakran egy másik titkos rekesz is található. Ezekben a kis ládafiákban aztán sokféle kincs megfér egymás mellett; gombok, érmék, álmok, tervek. Mindannyiunknak vannak ilyen titkos vagy kevésbé titkos rekeszei, és mindannyian mást-mást tartunk benne.

Hogy egy vásári bábos mit tart benne? Talán a bábszínháza repertoárjához mindig szükséges madzagokat, vagy egy szerencsekerék elengedhetetlen pótküllőjét, vagy cukorkamaradványokat az egykori hű társnak, egy szamárnak szánt csemegéből, vagy egyszerűen egy térképet, vagy... Hogy ennyi minden nem fér el benne? Dehogyisnem! Még több is.
A Biatorbágyon élő és mindig úton lévő Néder Norbertében sok, egymással jól összeilleszthető, egymást jól kiegészítő dolog lakozik.

• A Ládafiáról még a Mesterportán
  

---

Az Ort-Iki Báb- és Utcaszínház 1989 óta működik. Alapítói akkor Debrecenben élő, az ország más tájairól odaköltözött fiatalok voltak, akik más bábszínházakban, színjátszó csoportokban szereztek tapasztalatokat.
Miért Ort-Iki? Az önálló színházzá válás az első önálló darabbal kezdődik. A saját név keresése egy időben történt a saját bábszínházi forma keresésével. A szibériai mitológiai alak, Ort-Iki, a Világügyelő több későbbi darabjuk hősének előképe.
Vásári játék kicsiny- és óriásbábokkal, mezit- és gólyalábakon, kígyóval és gólyával, ördögűző nagykalapáccsal.
Elveszett egy leány, aki válaszúthoz ért, és bolond fejjel az ördög útján indult el. Elveszett két legény is, akik húgukért az ördöggel akasztották össze a bajuszt. De hirtelen csupa csoda, ami itt történik: megszületik egy gyerek, aki ahogy világra jön, mindjárt beszélni kezd, s olyan rettentő nagy az ereje, hogy a legnagyobb fát is kicsavarja a töviből. Hanem azért mégis kicsike, ezért hívja őt az anyja is csak Kökény Matyinak. De ahogy három mázsás kalapácsát legényesen gatyája korcába tűzi, azt mindenki tátott szájjal nézi. Hát nézze is mindenki!
Benedek Elek meséje alapján színpadra állította és rendezte: Dió Zoltán Díszlet és jelmez: Pálfi Andrea, Fekete Dóra Játszók: Dió Zoltán, Herczeg Zoltán, Kiss Gergely Máté, Új Judit, Zene: Vaskó Zsolt

• www.ortiki.hu
  

---

Fehérváry Lilla és Kátai Zoltán

A magyar énekmondás egyik legendás alakja Kátai Zoltán. Lanton, kobozon és fidulán mesterfokon játszik, bársonyos, mély énekhangja rég elmúlt reneszánsz korszakokat elevenít fel. Kátai Zoltán szerint a médiát befolyásoló érdekkörökben elterjedt, hogy az általa játszott stílus csak rétegzene, és nem kell vele foglalkozni. Ezért aztán nem nagyon támadják, de nem is támogatják ezt a műfajt. Pedig az énekmondás a nem csak magyar, hanem az európai kultúrának is szerves része.


Fehérváry Lilla énekes, zeneszerző, gardonon és citerán is játszik.
Közel tíz éve vezet táncházat Pesten, ami igen nagy népszerűségnek örvend. Célja, hogy a gyerekekbe természetesen, kényszermentesen épüljön a néphagyomány. Gondolva itt a zenére, a táncra, a játékokra. Ennek forrása szerinte a jókedv és az öröm. „Így hoztunk létre egy új műfajt, a mesetáncházat. Egy , a helyhez és az alkalomhoz illő mesét közösen eljátszunk a gyerekekkel, táncokkal, énekekkel, mondókákkal, játékokkal. Ugyanez vonatkozik a reneszánsz mesetáncházra. Reneszánsz műsorunk zenei anyaga részben a két évvel ezelőtti Sárkányfesztivál-záró akció zenei anyaga, melynek szerkesztője, és részben zeneszerzője voltam. Itt kell megemlítenem, hogy a Magyar Utcaszínházi Fesztiválzenekar tagjainak inspirációja nélkül nem jöhetett volna létre ez az előadás, mely koncert-szerűen is működőképes. Mindenki mindig hoz még valami saját specialitást is, én például Monteverdi Salve Regináját szeretném elénekelni…”

---

Collegium együttes

A nagykárolyi Collegium régizene együttes 1997-benlakult. Céljuk az európai reneszánsz zenéjének megismertetése és korhű, historikus felfogású eéőadása. Az együttés változatos műsora egyrészt nyugateurópai – flamand, francia, olasz, német, angol és spanyol – zenéket vonultat fel; másrészt másrészt kelet-európai muzsikát, különös tekintettel az erdélyi vonatkozású művekre. Ez utóbbiak többsége saját kutatás eredménye.
Az énekhangokat korabeli hangszerek, lantok, vihuela, violák, furulyák, görbekürt és ütősök kísérik.
Tagok: Keresztesi Ildikó, Lőrincz Tünde, Jónucz Alfonz, Lőrincz Szilveszter, Johann Straub, Johann Wezer.
Művészeti vezető: Deák Endre

Poncianus császár históriája

reneszánsz komédia

Akár a magyar Dekameronnak is mondhatjuk Heltai Gáspár művét, amelyet az eredeti német kiadást pár évvel követve 1571-ben fordít le a szerző. A Ponciánus oktató jellege a kor erkölcseiből fakad, szókimondása ma is meghökkent, ízes nyelvezete pedig megmártózni csábít a magyar nyelv tengerében. Ez a négyszáz év előtti magyar nyelv sokkal inkább hasonlít a mai magyar beszédünkhöz, mint a négyszáz év előtti német a mai némethez. Heltai párbeszédesített jeleneteinek mind nyelvi szempontból, mind pajkos humorát tekintve igazi meglepetést szerez mintegy izgalmas időutazásként nyelvi és színházi kultúránkban.
A színpadi változatban egy komédiás társulat érkezik, hogy eljátssza a nézők mulattatására Ponciánus császárnak és az ő fiának hiteles históriáját. A játék megtartva az eredeti nyelvi leleményeket, a történet keretét és a cselekmény fő vonalát kiemel a novelláskötetből hat elbeszélést, s rajtuk keresztül igyekszik bizonyítani, hogy ez az öt fertályórás komédia s az ötödfélszáz éves Heltai a mai kor emberének is szól.
A vásári komédiák hangulatát idézi ez a fergeteges humorú, szinte bármilyen szabadtéri helyszínen előadható, igazi kikapcsolódást nyújtó másfél órás színpadi játék, amit ajánlunk szórakozni vágyó felnőtteknek és ifjaknak egyaránt.

Játsszák:
Ács Tamás
Berentz Annamária
Bors Kata
Horváth László
Jakab Ádám
Kulcsár Márta
Molnár Anikó
Papp Attila

Színpadra írta - Németh Ervin

Díszlet, jelmez - Pataki András
Koreográfus - Demcsák Ottó (Harangozó-díjas)
Zene - Huzella Péter (Kossuth-díjas)
Rendező: Pataki András

• www.forrasszinhaz.hu
  

---

Magyar Utcaszínházi Fesztiválzenekar

A nyírbátori Szárnyas Sárkány Nemzetközi Utcaszínházi és Bábfesztivál megnyitó felvonulását követi a Madárdal-tagokat is magába foglaló Magyar Utcaszínházi Fesztiválzenekar előadása Fehérváry Lilla vezetésével. A MUF tagjai ott voltak a bátori Szárnyas Sárkány 15 éve lerakott tojásában. Tavaly a tojás felrepedt, s az onnan kikelt sárkányfiak indítják be az ünnepet sípokkal, dobokkal, nádi hegedűvel. „Kísérjük zenével anyánk nagyhalálát, s várjuk újbóli életre kelését!”
A MUF tagjai:
Kátai Zoltán, Róka Szabolcs, Vaskó Zsolt, Bálint Károly, Bese Botond, Magyar József, Szabó Balázs, Fehérváry Lilla, Szász Zsolt, Gyönyörű Zsiga.

---

Un certo signor de Miolière

Az attraktív előadás Molière élettörténetét meséli el M.A. Bulgakov ismert regénye alapján. A bombasiker szinte borítékolható: az alapokat egy zseni írása biztosítja, mely egy másik zseniről szól, akinek  mozgalmas élete volt, s halála is színpadért kiált. És  ki tudná szebben deszkákra vinni, a bohém lelkek poklának bugyrait, a vérbő epizódokat, mint egy temperamentumos és képzett talján commedia dell’ arte társulat? Az előadás szinte kérkedés a színpadi műfajok birtoklásával: táncszínház, akrobatika, gesztustánc váltakoznak percről percre. A gyakran változó beállítások, a száguldó lendület, a sodró képek egy percre sem hagyják lankadni a nézői figyelmet. A barokk brokátokba bújt groteszk karakterek bizarr ritmust, kemény tempót diktálnak. Mindezek háttere a rendkívül látványos színpadi elemek sora, szikraeső, mindennemű égő tárgyak és eszközök. A dél-olasz zenére barokk muzsika rímel, aki ezt végignézi, nem nyilatkozik majd minderről úgy, mint a regénybéli polgár, akit a színpadon is megkérdeznek, ugyan, kit temetnek ma? Nem modja unott közönnyel: „Valami írót. Valami signor de Miolière-t…”

• www.ondadurtoteatro.it
  

Mathias Rex Egyesület

• www.mathiasrex.hu

Őskultúra Alapítvány

• www.oskultura.hu

Anjou Udvari Lovagok Egyesülete

• www.aule.hu

Nádudvari Kézműves Iskola

• Az iskoláról

Hol-Tér Egyesület

• Az egyesületről

Nyírbátori Asztalitenisz S. E.
4300 Nyírbátor, Bajcsy Zs. u. 62.
Ördögszekér kézművesvásárok és fesztiválok

• www.ordogszeker.hu
• www.domter.hu
• www.hidivasar.hu