Négy tagú debreceni együttes, akik dallamos rock és blues zenét adnak elő a nyírbátori kemping füvén.
Rockin’ Chair Band
Tradicionális Chicago blues vagy boogie, rock ‘n’ roll, vagy inkább jazzes hatású, de néha funkos beütésű blues muzsika. Akusztikusan is megszólaló zenekar, sajátos hangzásvilággal. Afro-amerikai zene, fehér zenészek tolmácsolásában. Ez a Rockin’ Chair zenekar!
Az általuk feldolgozott dalok világa visszavezeti a hallgatót a blues zene gyökeréig, megőrizve és továbbfejlesztve ezt, és korszerű zenei elemekkel (funk, jazz, rock) ötvözve a 100 éves blues zene dallamait. Ahogy Willie Dixon mondta: "the blues is the root and everything else is the fruits…" (a blues a gyökér, minden más a gyümölcs).A Rockin’ Chair zenéje több szálon is visszavezeti a “gyümölcsöt” a gyökerekhez.
A 2004 decemberében alakult együttes jelenlegi felállása: Cser László-basszusgitár, Idrányi Barna – dob, Svoboda Róbert – szájharmonika, Szabó Ferenc Lóránd (Jimi Taylor) - énekes-gitáros - alapító tag.
Műsoruk változatos, egyebek mellett Muddy Waters, John Lee Hooker, Willie Dixon, Little Walter klasszikus szerzeményei vagy éppen Stevie Ray Vaughan, Jaco Pastorius, vagy John Scofield szerzemények is szerepelnek benne, de a feldolgozások mellett saját számokon is dolgoznak. Gyakran találkozhatunk velük a pesti éjszakában, különféle klubokban, a Budapest Fringe fesztiválon, vagy a Sziget Fesztivál blues színpadán is hallhattuk őket játszani, de az Almássy téren a IX-ik alkalommal megrendezett Blues Patika fesztiválon is megfordultak 2006-ban, amikor olyan neves Amerikai előadók társaságában léphettek fel mint: Honeyboy Edwards & Michael Frank, Breeze Gospel, Lord Bishop, Big Daddy Wilson& Missisippi Grave Diggers...
Az instrumentális gitárzenét játszó zenekar 1995-ben alakult. Számos jazz-rock fesztivál állandó résztvevője. A saját dalok mellett megszólalnak Joe Satriani, Steve Vai, Paul Gilbert és más ismert előadók dalai is. A zenekar első önálló nagylemeze várhatóan idén ősszel jelenik meg.
Zepsession (Veszprém)
A valaha volt egyik legnagyobb rockzenekar, a Led Zeppelin zenéjét és nevét sok tribute-zenekar tűzte zászlajára. Magyarországon is több formáció alakult zenéjük tolmácsolására (Coda, Lead Zeppelin), ám egyik sem bizonyult annyira kitartónak, mint a veszprémi Zepsession, „lánykori nevén” Session. A zenekart 1993-ban alapította Tatai Tamás (dobok) és Szabó Krisztián (gitár). Hozzájuk csatlakozott Cseh Balázs (basszusgitár) és Dávid Roland (ének). Kezdetben többféle zenét játszottak, többek között Led Zeppelint is.
Szabó Krisztián 1995-ben Németországba költözött, a helyére került a zenekarba Nagy Gergely. Ebben a felállásban zenéltek 2005. őszéig, amikor Dávid Roland elhagyta a zenekart. Néhány hónapig Sághy Kálmán énekelt az ekkor már Zepsession névre hallgató bandában, majd másfél éves szünet következett – időnként kilátástalan vállalkozásnak tűnő énekes kereséssel. Végre idén májusban megtalálták azt az embert, akivel úgy érzik, kompromisszumok nélkül tudják folytatni a zenélést. Holubecz Bálint eredetileg a dobokat bűvölte több zenekarban, de miután kiderült, hogy énekelni is remekül tud, az utóbbi években szívesebben állt a mikrofon mögé, a színpad elejére. Felmerülhet a kérdés: mitől olyan különleges a Zepsession, hogy nem csak itthon, de Németországban is az a hír járja: ők a legjobb Led Zeppelin cover-band szerte Európában? A Zepsession-t több tényező is megkülönbözteti a hagyományos értelemben vett "emlékzenekaroktól". Ők sohasem törekedtek a Zeppelin dalok másolására, céljuk inkább a szerzemények továbbgondolása, újraértékelése és átértelmezése volt mindig. A zenekar tagjai teljesen magukénak érzik kedvenc zenekaruk dalait, ezért a szerzeményekben saját ötletek is megjelennek, hangszeres improvizációk is helyet kapnak. Nincs még egy banda, amelyik átütőbb erővel, magasabb zenei színvonalon, nagyobb alázattal és tisztelettel, mégis kreatívan és az eredeti anyagon átsugárzó, erős saját személyiséggel közvetítené a Led Zeppelin zenéjét, mint a Zepsession.
Hogy négy olyan kiváló muzsikus, mint a Zepsession tagjai miért játsszák immár 12 éve a Led Zeppelin zenéjét? Válaszoljanak ők maguk.
Nagy Gergő:Ez a zene a rockzene csúcsa. Nem csak 4/4 meg torzított-kvintelős dzsi-dzsi gitártémák, hanem összetett, mégis sok improvizációt lehetővé tévő darabok. Igazi kihívás. Egy zenész ebben a stílusban nem is kívánhat többet, itt szinte mindent megmutathat a tudásából.
Tatai Tamás:Egy csomó nyitott kaput hagytak. Adtak egy vázlatot, ami olyan, mint a gyurma. Félig meg van formázva egy fej, és tessék: a karakterét csináld meg magad, úgy ahogyan neked tetszik. Ez példátlan a rockzenében azóta is.
Cseh Balázs: Mi kaptunk egy vázlatot a kezünkbe és ezt a saját képünkre formáljuk. És megtanultunk úgy érezni, ahogyan ők éreztek. Érezzük, amit ezek a hangok jelentenek. Nem a hangokat játsszuk el, hanem azt, aminek érezzük a hangokat. Ezért lehet az ő zenéjük maradéktalanul a miénk. Ugyanaz és mégis egyedi. Azt mondják rá: hú, ez nem rossz! Olyan, mint a Zeppelin! Holott nem olyan mint a Zeppelin, hanem olyan, mint mi. Talán ők is így érezhettek, amikor ezeket a hangokat játszották, amikor improvizáltak. Valószínűleg valami ilyesmiről lehet szó. Ezeket a dolgokat nem lehet megtanulni. Ezt játszani kell és valahogy így jön ki az emberből. Vagy nem így. Mi is játszunk úgy Led Zeppelint, hogy nem is hasonlít az eredetire, mégis azt mondják rá, hogy „olyan”. Mert onnan jön, ahonnan az övék jött, olyan mélyről, azért.
Nagy Gergő: Az, hogy az ember ennyire magáévá teszi, meg hogy egyáltalán cover-zenekarkodik, azt nem lehet akármelyik zenekarral megcsinálni. A Led Zeppelin alkalmas erre, mert az ő zenéjükben irtózatosan széles spektrum van. Egy kiaknázatlan aranybánya még ma is, teljesen szélsőséges elemekkel. Amikor indultak ’68-’69-ben, gyakorlatilag az első két lemez nagy részén, igazi macsó-zenét játszottak. Szőrös mellű hard-rockot nyomtak izomból. Súlyos, kemény zenét – mint a nevükben az ólom. Másrészről ott van bennük az a játékos könnyedség, amitől repül a léghajó. És a kettő között még mi minden belefér! Ők nagyon jól egymásra találtak és megvoltak a kifejezőeszközeik is – kitűnő, rendkívüli muzsikusok voltak külön-külön is. És fantasztikus anyagot adtak nekünk. Ez egy nagy halmaz, amiből mindenfelől lehet csipegetni, és mindig újat, érdekeset talál az ember. Tatai Tamás: Fantasztikusan sokszínű maga a zenekar, a Led Zeppelin. Én is játszom egészen másfajta zenéket is, és amit ott tanulok, azt ebbe mind bele tudom építeni. Mert ráfér erre a nagy alapra. Megszólal raggee, boogie, blues, rock, népzene, klasszikus dallamok, country, hagyományos dal, keleti ihletésű zene, vannak jazz-es, improvizatív elemek – hihetetlenül változatos. Ugyanakkor minden hang, minden dal összetéveszthetetlenül Zeppelin, szerves része az egésznek. Rengeteg ember azért van tévhitben a Led Zeppelinnel kapcsolatban, mert csak egyetlen oldalát ismerik. Nincsenek tisztában azzal, hogy milyen káprázatosan sokszínű, tág világ az övék.
Ezekből a szenvedélyes vallomásokból is látszik: a zenekar tele van a zenéjük iránti lelkesedéssel, szeretettel. Így aztán a közeljövő tervei is bíztatóak. A zenekar honlapján a korábbi időszakról számos érdekesség, míg a jelenről és a jövőről folyamatosan olvashatók friss információk.
Elnevezését a JJ Band az együttest alapító gitáros nevének kezdőbetűiből vette. Jacek "Jogi" Jagus 2001 augusztusában a "Blues Nad Bobrem" fesztivál mesterkurzusán találkozott a többiekkel. Ott ismerte meg Bartek Leczyckit, aki azóta minden évben elnyerte „az első számú lengyel herflis” címét a „Twój Blues” c. lengyel folyóirat olvasóinak toplistáján. Bartek a blues és a jazz magas szinten képzett zenésze, hangszerének virtuóza és a hozzá igencsak méltó gitáros Jacek közös projektje olyan együttest kovácsolt össze, amely koncertjeivel ma már a lengyel blues-élet legkomolyabb eseményeinek számít. A JJ Band 2002 óta a legtekintélyesebb fesztiválok állandó meghívottja, számos Grand Prix tulajdonosa (Rawa Blues Fesztivál 2003 i 2004, - Olsztyńskie Noce Bluesowe 2002, 2003 i 2005, Rysiek Riedl Fesztivál 2002 i 2003, Jimiway Blues Fesztivál 2003, Sopot Blues Fesztivál 2004, Toruń Harmonijka Top 2004, Jesien z Bluesem 2002,2003 i 2004, Galicia Blues Fesztivál 2005, Bluestracje 2003 i 2005, Blues nad Bobrem 2002 i 2004). A 2003-as évben még csak két számukkal ("Good day for the blues" és "Boogie Woogie Papa") iratkoztak fel a legkiválóbb fiatal lengyel blues bandák albumára, majd pár hónappal utána önálló bemutatkozó lemezük jelent meg sikerszámuk címével - "Good day for the blues" - a borítón. Következő lemezük, a "Searchin' For The Blues" – 2004-ben ismét nagy elismerést vívott ki a JJ Band számára.
Jacek "Jogi" Jagus - gitár, vocal
Bartek Leczycki – szájharmonika Rafał "Kassa" Kassaraba – bassgitár Maciej Majewski – dob Piotr Michalak – billentyűsök
Török Ádám 60 !
Jubileumi Szuperkonert-turné
Két óra tiszta zene! A koncertturnén fellépnek a legendás volt és jelenlegi Mini tagok: Závodi, Köves, Németh Karcsi, Muck, Mohai, Paróczai, Horváth M., Török P. és más meglepetés vendégek... Régi és új Mini és RABB dalok, örökzöldek hangzanak el soha nem látott formációkban. A buli végén nagyszabású jamsession szórakoztatja a nagyérdemű közönséget.... Új cd is megjelent az ünnepi alkalomra igazi zenei csemegékkel.
Koncertbeszámoló a Török-Miniről. Petőfi Csarnok, 2008. január 26.
Az alábbi, filozofikusan mély értelmű sor Koncz Zsuzsa első slágereinek egyikéből való: „az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább”. Így van ez, kedveseim! Fut bizony, méghozzá olyan tempóban, hogy a magyar beat-nemzedéket követően egy ideje már a rock generációján a sor, átlépni a bűvös 60. életév küszöbét. A hazai blues- és progresszív rock első számú fuvolistája, Török Ádám esetében most különösen aktuális a „bűvös” jelző, hiszen éppen kétszer annyi évet töltött a színpad vonzásában, mint amennyit annak előtte élt. Az ok az ünneplésre tehát akkor sem kevés, ha tudjuk: Ádám ötévenként, egy-egy zenés „varázslatos éjszakával” teszi emlékezetessé a születésnapját. (Ilyenkor mindig megvendégeli zenésztársait, barátait, a Petőfi Csarnok belső termében. Természetesen, ez alkalommal is kitűnő volt az étel-felhozatal, nem különben azok a borok, amelyek Légli Ottó és Takler Ferenc pincészetéből kerültek ki! Hmmm!! Nem mintha a Somlói Chardonay nem lett volna nyerő! Pár számot ki is hagytam az isteni nedűk kóstolgatása miatt…) A speciális alkalomhoz különleges buli dukál, vendégekkel és jóízű, megismételhetetlen jamelésekkel. Így is történt, mint a mesében, bár először a Mini megszokott kvartettjét pillanthattuk meg a színpadon. A „bemelegítő” szám azonban eltért a korábbiaktól: „A zene él tovább”! Lehetetlen volt nem átérezni a dal üzenetét, és lehetetlen vitatkozni vele. Kár is lenne, hiszen olyan (lezáratlan) életmű részét képezi, amelynek minden hangja vállalható, ráadásul olyan személyiségről beszélhetünk Török Ádámról szólva, akit negyven év alatt sem zavartak meg a magyar rockot sem kímélő politikai csapdák és gazdasági nehézségek épp úgy, mint a jövő-menő trendek, divatirányzatok. Mindenkor következetes, hiteles figura tudott maradni. (Azt pedig, hogy mennyire nem lezáratlan az életmű, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a buli előtt-után egy-egy könyv- CD-, sőt bakelitlemez újdonságot is meg lehetett vásárolni! Nem utolsósorban: filmes stáb dolgozott az ünnepi koncert ügyén, tehát minden valószínűség szerint minimum egy DVD is előkészületben van.) Még két nóta hangzott fel a kis csapattól, és kezdetét vette a várva várt vendégjárás. A gitáros Závodi Janó és a basszeres Németh Lojzi személye a régi Minit idézte. Az „Asztalhoz leültem” sokáig csak koncerteken volt hallható, hiszen a megírásakor nem kerülhetett lemezre. (Az italozás feszültségoldó kábulata valahogy nem volt nyerő téma a virágzó szocializmus idején.) Ez a mai „Körbe-körbe” pedig, akár a régi szép időkben, Lojzi kristályfinomságú basszusszólójára tekeredett fel. Változott a színpadkép, hiszen „körbezárt a dzsungel”. Egy fiatal gitáros segített megtalálni a belőle kivezető utat: Török Péter. Igen, Ádám idősebbik fia! A dzsungelben aligha nőnek almafák, mégis az alma és a fája jutott eszembe Törökékről. Annál is inkább, mert a „XX. századi álom-kocsma” közben igen átható, pszichedelikus ízű szólót nyomott el a srác! A „Gőzhajó” ezúttal Ádám másik híres formációját, a RABB-ot idézte meg, a gitáros Mohai Tomival és a szaxis Muck Ferivel kiegészülve. Úgy is szólalt meg a minden Mini-bulin felhangzó dal, ahogyan az elmúlt 10 évben soha, sőt egyáltalán! Némi pihenő-regeneráló szünet után a „Kolduskirály” olyan fokú empátiával, kiállással és tartással szólalt meg, hogy az a mai, elkeserítő állapotokat idézte meg bennem. (Érdekes, eddig eszembe sem jutott „ilyen füllel” hallgatni ezt a nótát.) A kolduskirályt követve megérkezett, sőt beindult a „Fekete gép”, majd nemzetközivé teljesedett a produkció! A herflis Horváth Misivel együtt két fantasztikus svájci (pontosabban: egy svájci, és egy Svájcban élő angol) muzsikus lépett a PeCsa színpadának deszkáira: a régi barát dobos, Tom Beck, és a fiatal, európai blues-gitáros nemzedék egyik legjelesebb képviselője, Paul Camilleri. Az itthoni turnék közös darabjait szólaltatták meg. A „Lusta blues” és a „Hívj fel” hangzott fel, mégpedig annyi tűzzel, annyi érzéssel, olyan összeszedetten, és olyan szólókkal, hogy csak ámultam, pedig nem először láttam és hallottam Ádámot a svájciak társaságában! Majd, a Závodival kiegészült Mini tisztelgett egy óriásit a Cream előtt, felragyogtatva a „Sunshine Of Your Love”-ot! Aztán, a saját repertoárból varázsoltak extatikus perceket: a „Vissza a városba” által, amiből ennek az estnek a címadó sora való: „Messze visz az út”. A másik híres balladára, a „Kereszteslovag”-ra elfogytak a jelzőim. Egész egyszerűen, fokozhatatlan pillanatokat élhettünk át! És, eljöttek még egyszer a tempós kis „blues idők”. A „Kell a barátság” jelszavára pedig újra színpadra lépett az összes, jelen lévő közreműködő. (Lojzi bizonyára Bikinis elfoglaltsága miatt maradt le a színpompás kódáról.) Mit mondjak, négy gitáros egyszerre, nem sűrűn fordul elő Mini-koncerten! Végezetül, illik szólni külön is az est főhőséről. Nos, Török Ádám olyat tett, amit ember ritkán tehet: kiiktatta az idő-tényezőt! Annyira fitt volt, annyira tökéletes testi és szellemi kondícióban működött a színpadon, mintha csak tegnap kezdte volna ezt az egészet.
A Papa Blues Band 2006 óta dolgozik jelen felállásban. Az első időkben felmerült, hogy néhány hangszerrel még bővíteni kellene a megszólalást, de mára világossá vált, hogy a bandda legfőbb erőssége éppen az egyszerű felállás és az ebből adódó nyers, tömör, dinamikus megszólalásban rejlik.
Orosz Győző - ének Mátyus Sándor - gitár, vokál Marsi Illés - basszusgitár Ororsz Győző Jr. - dobok
A zenekar 2003 év végén alakult meg Csobán László (Csobszi szólógitár-vokál-zene), Kovács Attila (Csótány ének-szöveg)és Kenyeres Mirtinke (billentyű-zene) alapító tagokkal. Kezdetben még dobos nélkül, dobgéppel dolgoztuk ki a számokat, majd 2004 márciusában csatlakozott Besenyei Ferenc ex Arsenalos dobos a csapathoz. 2004. május végén behívták a zenekart az RTL Klub Balázs-show műsorába, ahol a VV2 Indiánjának meglepetés vendégei voltak. Ez volt a zenekar életének első nyilvános fellépése. Ezek után nyílvánvalóvá vált, hogy egy basszusgitáros nélkülözhetetlen, így ideiglenesen csatlakozott a zenekarhoz Turi Péter, aki a Karantén zenekar basszusgitárosa. Még ez év telén egy tagcsere történt, a dobos személye változott meg. Besenyei Feritől búcsúzott a zenekar, s internetes hirdetés útján találkoztunk jelenlegi dobosunkkal Schmied Norberttel (Borisz). 2004-2005 telén nagy nehézségek és svédcsavarok árán elkészült az első Promo Cd, melyen 5 bemutatkozó számot rögzítettünk. A stúdió munkálatokat segítette Bodnár Csaba hangtechnikus, Szabados Zoltán (Ghost) zenei rendező és külön köszönet Vígh Lacinak a Karantén dobosának lelkiismeretes munkájáért, hogy segített ennek a Promo Cd-nek az elkészítésében. Ebben az évben véglegessé vált a zenekar tagfelállása, mivelhogy a basszusgitáros személye is kicserélõdött. A nyár elejétől Szabados Zoli /Ghost/ döngeti a basszus húrjait. S most már így végleges a létszám. A Chrome Rt sajátos hangzásvilága kemény Hard-rock alapokon nyugszik fülbemászó dallamvilággal keverve. A szövegeket az élet ihleti, mondandója valósághűen tükrözi az élet dolgait és a modernkori történelmi eseményeket is. Érzéseket, érzelmeket közvetít. A zenekar repertoárja több mint egy óra élő őszinte Rock zene. Remélhetőleg nem csak a fiatalokat fogja meg, hanem a többi korosztályra is hatással van.
Az Ölveti Blues Band a keleti régió egyik legrégebbi blues-rock zenekara. Fenállása óta több tagcserén átesett a csapat, most a három ős alapító (Ölveti, Boros, Pércsi ) két tehetséges fiatal zenésszel ( Vincze Krisztián, Takács Richárd ) kiegészülve lép fel. Az új felállás új dimenziókat nyitott az együttes életében. 2008 áprilisában egy Német -Cseh turnén vettek rész, ahol egy nemzetközi bluesfesztiválon olyan világsztárok előtt léptek színpadra mint, Semekia Copeland, Gary Moore! Az Ölveti Blues Band harmadik studióalbuma a végső stádiumban vár az utómunkákra, de néhány slágergyanús szerzeményt már játszanak a debreceni és országos rádióadók! A slágrerek területén erős csapat szerzői már bizonyították (pocsolyába léptem, van-e nálad óvszer), hogy a blues -rockban is lehet maradandót alkotni!
Holy Water (Lengyelország)
A Holy Water (Szenteltvíz) a nevét meghazudtolóan nem az „operettkönnyedségű” lágy bluest műveli. Amikor 2005 telén néhány szenvedélyes zenész, - vagy ahogy önmagukról vallanak – blues-őrült véletlen folytán találkozott, majd egy szempillantás alatt létrejött köztük az egyetértés: nem engednek a tömegizlés könnyű népszerűséggel kecsegtető nyomásának: a mindannyiukhoz közelálló bluest vállalták fel és ezzel illeszkedtek észak-kelet lengyelországi régiójuk, Lomza város zenei palattájához. Az első próbákon még egymást követték a zenész-cserék mindaddig, amig ki nem alakult a mai kristálytiszta közös stílus és forma. Ehhez szükség volt egy jó énekesre, egy nem kevésbé jó dobosra, egy bassgitárosra és két gitárosra. Végül feltűnt körükben a nagyszerű szájharmonikás is. Bevallásuk szerint a próbák és a koncertek stabilitását az a tény is hasznosan befolyásolja, hogy a banda tagjainak nagyobbik hányada nős ember illetve vőlegény. A Holy Water a koncerteken elemében van! Ugyanúgy teljes fordulaton járatják hangszereiket, ha egy vásárcsarnokban, egy moziban vagy a falusi háziasszonyok klubjában koncerteznek, ám legjobban érzik magukat a szabadtéren felállított nagyszinpadokon és ott is akkor, ha a blues légköréhez motorkerékpárosok is hozzáteszik a maguk soklóerőtől feszülő-dübörgő atmoszféráját.
Bernard Krasuski - gitár (lider) Czarek Borusiewicz – gitár Darek Gałczyk - szájharmonika Sławek Trzcinka - bassgitár Tomek Samsel - vokal Sebastian Barański - dob
Ó, az 1985-ös év! Hol van az már! Ebben az évben alakult a banda. Négy tag, négy blues nóta. Így kezdődött. Az eltelt 23 év „kimondani is sok”, már a név is kötelez. A jelenlegi, öttagú felállás sem tegnap alakult, ezért rutinosnak mondható a csapat. A blues és a rock zene, egy olyan különleges egyvelegét adjuk elő, ami nem mindennapi, sem zenei, sem szövegvilágában. A nyolc éves fiam megfogalmazása szerint a zenénk az „életről, és a szerelemről szól.” Kiegészítve saját gondolatommal: A mennyországtól egészen a pokol kapujáig. Képes a saját zenei egyvelegünk, átlépni minden emberi korlátot, és kizárólag a közös együttlét, valamint az emberi érzések szimbolikus megfogalmazását nyújtani a hallgatóság számára. Ezért Rock n’ Roll a nappalunk, és Blues az éjszakánk!
Blúz tér 10 (Budapest)
A budapesti Blúz tér 10 zenekar leginkább saját szerzeményekből álló finomabb blues-, valamint rock and roll-, rockabilly-, swing-, country-, és funky zenéket játszik. A magyar nyelven előadott dalok sajátossága egyfajta pozitív életérzés. Dallamos-, táncra hívó zenéik és vidám hangulatot hordozó dalszövegeik tökéletesen alkalmasak a kortól és nemtől független, önfeledt bulizásra.
1967 és 1975 között a holland Living Blues zenekar Németországban, Lengyelországban, Belgiumban, Olaszországbans, Svájcban és Angliában turnézott, miközben 3 slágert és 5 albumot adott egyedülálló boogie-, rock blues zenéjével, a rajongóinak. Bár 1975-től frontemberük, Nicko Christiansen a Himalaya-ban folytatta zenei pályáját, és a harmonikár John Lagrand új csapatával a Water-vel koncertezett, 1980-ban a duó összeállt és New Livin' Blues, Blues Summit, Nicko C. Band néven formálta újra a jól ismert hangzást. Az újabb változást a 2005. év hozta, mikor John Lagrand távozott. Ekkor Nico egy újraformált, tapasztalt zenészekből álló bandáva lépett elő a Living Blues Experience-vel.
Zenekarunkat 2007. októberében alakítottuk, egy korábbi zenekar átszervezésével. Ekkor határoztuk el, hogy a blues műfajnak ezt a kissé régies, de nagyon húzós stílusát, a chicago bluest fogjuk játszani. A felállást pedig klasszikus kombó (dob, basszus, harmónika, gitár-ének) felállásban határoztuk meg, innen ered a nevünk is Chicago Combo. Ebből adódóan a mi igazi világunk a klubzenélés, de szívesen fellépünk nagyobb rendezvények, fesztiválok színpadain is. Debrecenben rendszeresen játszunk egy klubban, de meghallgathatóak vagyunk egyéb (pl. egyetemi) rendezvényeken is, ahol a fiatalok jól fogadják a füstös kocsmák világát idéző zenét. Háromórás műsorunkban az ’50-’60-as évek nagy előadóinak legjobb dalai szerepelnek. Így játsszuk Muddy Waters, Howlin’ Wolf, Junior Wells, J.B. Lenoir, Hound Dog Taylor legütősebb nótáit. A műsor összeállításánál figyeltünk arra, hogy megfelelően pörgős legyen, ezt a kedveskedést a közönség általában folyamatos tánccal honorálja.
Motoros felvonulás, motoros áldásosztás, díjazott motoros vetélkedők, szabad strandolás, Blues-járat (kisvonat) a városközponttól óránként szpíker: Nemes Nagy Péter
